Amikor igazán különleges, egyedi stílusa miatt másokkal szinte összehasonlíthatatlan költőt kell megnevezni, akkor sok esetben a 20-ik századi magyar irodalom egyik legmeghatározóbb alakjának neve kerül elő. Weöres Sándor legszebb versei nem csupán azért maradtak meghatározóak több mint 30 évvel az író halála után is, mert különösképp polgárpukkasztó vagy témáiban kirívóan merész lett volna.
Ennél sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy úgy tudott a költészethez, a rímekhez és a szavak dallamához nyúlni, ahogy csak nagyon kevesen. Ahogy egyre többet tapasztalt a világból, úgy változott a stílusa is, sorai egyre érettebbé váltak, a témái között pedig mind gyakrabban jelent meg a lélek sokrétűsége, egyre inkább elmosva a jó és a rossz közötti éles határvonalat.
Weöres Sándor legszebb versei ékes bizonyítékai annak, hogy az író hihetetlen nyelvi erő birtokosa volt. Lángelméjéről tanúskodó gyermekversei úgy játszottak a képzelettel, hogy a folyton felbukkanó szürrealizmus szinte természetesnek hat az olvasónak.
